Anyaság, dúlaság, támogatás

A várandósság, a szülés egyike a női csúcspillanatoknak… Vannak, akik évekig, évtizedekig készülnek rá, rózsaszínű, habos-babos álmokat szövögetnek már kisgyermek kortól a kamaszkoron át, és várják, hogy minden tökéletesen alakuljon, ahogyan a Hollywood-i filmek vásznain… Aztán olyan is van, aki el sem tudja képzelni magáról, hogy anya lesz, és bármennyire is igyekszik magabiztosnak, amazonnak tűnni, rettenetesen fél, szorong ez idő alatt.

Persze, azok is a normális anya kategóriájába tartoznak, akik próbálják egyensúlyban tartani a mérleget és a realitás talaján maradnak. Bármilyen elképzelés reális és normális, ami a szülést, születést illeti.
Hiszen ahány nő, annyi anya lesz, annyi féle elképzeléssel, és az a csodálatos az univerzumban, hogy mindenkinek megvan a helye és fontossága. Az anyaság egyre inkább elvárások, félelmek halmozódása, pedig ez lenne az egyik ösztönös tevékenységünk. Hiszen még az állatok is megszülik és ellátják utódaikat addig, amíg ezek életképesek nem lesznek, miért lenne ez másképp az embernél?
Most akkor az, hogy tudatunk, gondolataink vannak, segítő vagy hátráltató tényező a gyermekvállalásnál? Lehet-e programozva élni az életünk, vagy könnyebb, ha engedjük az időt kifolyni az ujjaink közül? Rengeteg kérdés halmozódik fel a nőkben ezzel a témával kapcsolatosan. És a férfiakban is.

Évek óta foglalkozom párokkal, és figyelem az embereket. Ahogy bemutatkozom, és elmondom, mivel foglalkozom, szüléstörténeteket hallok. És nagyon érdekes számomra az, hogy ezek a történetek nem csak a nőkből, hanem a férfiakból is nagyon heves érzelmeket váltanak ki. Pozitív vagy negatív oldalon, de mindenképp nagyon intenzív érzéseket. És gyakran ezek az érzelmek évekig kényszeres téli álmot alszanak a tudat mélyén, mert nincs akivel megosztani, átbeszélni, elengedni a rossz érzéseket, kiemelni a jókat. Ezért vált szükségszerűvé, hogy gyökeret verjen a hagyományos szülészeti ellátás mellett, ezt kiegészítve, a várandósság, szülés körüli lelki, érzelmi támogatás.

Hogy miért a dúlaság nevet kapta ez az új, és mégis régi hivatás? Mert görögül ez a szó asszonytársi segítőt jelent. Réges régen ez a szomszédasszony volt vagy az idősebb nővér, esetleg az unokatestvér vagy a sógornő. De most, a mai izolált világban nincs lehetőség arra, hogy ilyen kis közösségekben támogatásra leljünk, ezért keresünk olyanokat, akiknek ez a specialitása. Ahogy az évek során az orvostudomány is leírhatatlan átalakuláson ment keresztül, az egész szülészeti ellátás megváltozott. Új igények léptek fel, amiket új szakmák elégítettek ki, ez történt a mi esetünkben is. A dúlai hivatás kulcsszava a támogatás. A támogatás mindenek felett. Mivel a szülés kulcsélmény, mi azért kísérjük az anyát ezen az úton, hogy megszakítás nélküli, állandó jelenléttel a vajúdás alatt megteremtsük neki azt az érzelmileg biztonságos közeget, amire vágyik. Több országban is képzek dúlákat, és mindenhol azt látom, hogy egyre nagyobb az igény a gyöngéd szülésre. És mivel a világháló korlátlan lehetőségekkel bír, a nők is sokkal tudatosabban készülnek a szülésre.

Nagyobb az igény, pontosabbak a célok, konkrétabbak az elképzelések, és nőtt a személyközpontú gondozás iránti vágy.
Ez az, amit nagyon nehéz kivitelezni egy zsúfolt klinikai ellátásban, és nem is annyira orvosi kompetencia a kismama lelkét ápolni, ameddig minden élettanilag normális, egészséges keretek között mozog. Ilyenkor jön jól egy dúla, akit bármilyen kérdéssel fel lehet hívni, érzésekről lehet vele beszélni, el lehet vele csevrészni azokról a dolgokról, amikről a szülészeinkkel nem merünk…
Van egy elementáris, őserő, ami anyát és dúláját összeköti. Ettől az erőtől ébredek fel negyed órával azelőtt, hogy a kismama hívna, hogy megindult a szülése, emiatt riadok fel a szülés pillanatában éjszakai álomból, ha a távolság miatt nem lehetek fizikailag jelen, ezt érzem, ha tőlem független okokból nem foghatom az anya kezét, de tudom, érzem, és ő is… hogy az a tudat, hogy vele vagyok, segít neki a nehézségeket is megélni… Ez szinte felfoghatatlan a zárt szívű, külső szemlélő számára, épp ezért gyakran féltékenységet, ellenszenvet vált ki belőle. Hiszen mélyen, legbelül mindenki ilyen kapcsolódásra vágyik. Amit betölt a mély szeretet, az őszinte tisztelet, a határtalan bizalom és a feltétel nélküli elfogadás.
Számomra ez a támogatói hozzáállás.. és nem csak a kismama-létben, hanem jóval előtte és utána is… És hiszem, hogy eljön az az idő, amikor az egészségházak falain belül ilyen személyközpontú, integrált, holisztikus szemléletű terapeuták, orvosok, ápolók dolgoznak majd mindannyiunk megelégedésére és boldogságára.

Írta: Dézsi Réka
Forrás: http://holdanya.wordpress.com/2013/12/19/anyasag-dulasag-tamogatas/

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.