Telihold és a Farkasok

Szombat délután, holdtölte. Ülök egy kanapén, kint szakad az eső és az ölemben alszik egy farkaskölyök. Ahogy rajtam aludt mutatott nekem valamit abból a lényegi erőből, amit birtokol. Eleinte kereste a tekintetem, csak ismerkedett és egyre közelebb jött. Bizalmat kaptam tőle és ez egy hatalmas ajándék. Ő pedig nyugalmat talált, egy időre kiszállt az önfeledt játékból és elvonult a többiektől. Szelidítés... kérdés ki szelidít kit?

Mikor érkeztem már 5 farkas állt a kapuban. Felmértük egymást mielőtt belépek hozzájuk… 4 elfogadott, egy ( a nőstény) nem.. nézett, vicsorgott és állt a szőr a hátán. Éreztem itt én most nem dönthetek… Belégzés- kilégzés. – Rendben, te döntesz beengedsz- e én pedig elfogadom… Abban a pillanatban kidugta a fejét a kapu rácsai között és megnyalta a kezem. Igen, az élethez kell Alázat. Beléptem, kapu becsukódik, ők pedig rám ugrottak.. Éreztem, ha félek vége. A kezeimet karba tettem és hátat fordítottam, majd engedtek tovább. Apránként hagytak előre haladni, a nőstény előttem, a hím mellettem, a kicsik szaladgálva, engem megrágcsálva. Tudtam fel kell venni a tempót amit ők diktálnak, se lassabban, se gyorsabban nem jó. Néhány méterenként meg kellett állni pár pillanatra míg tovább engednek. Áthaladtunk azon a helyen ahol enni szoktak, igyekeztem jó helyre lépni.

Aztán már nagyon szelídek voltak, elfogadtak a térben, elfoglalták a helyüket. Olyan erőt és nyugalmat árasztottak, hogy ezt mindenkinek át kéne élni aki késznek érzi magát rá. Éreztem, hogy találkoznom kell velük. Nem mondtak semmit, mégis érezhető volt a hierarchia, és ez teljesen jól volt így. Tisztelik és szeretik egymást. Mikor a személyes terük határát érintettem, mert kerestem valamit, egy gyors, éles, szigorú pillantással jelezték, hogy „most tovább nem!”. Nem kellett morogni, harcolni, fenyegetni.. ennyi volt az egész egy pillantás.. egymásnak is így jeleztek, a kölyköknek is… ha nem értette és tovább ment mégis, megtanulta újból a határokat. Annyira szép volt ez az összhang velük.

Hálás vagyok azoknak akik lehetővé tették ezt az élményt. Megkaptam a megtiszteltetést, hogy én adjak nekik enni este… Éhesen járkáltak már mögöttem, kissé már tolakodtak. Vittem nekik egy-egy kézben, egy-egy tál, a két oldalamon egy-egy farkas. Néha próbálták megszerezni finoman.. elég volt egy Nem! és egy pillantás. Kíváncsi voltam megvárják- e míg leteszem a tálakat. Koncentrációt igényelt, hogy megtegyék azt, hogy várnak míg leteszem a tálat. Igaz itt volt segítségem. Vittem a nősténynek a tálat, vártam míg leül… Szóltam, kedvesen, határozottan.. Ő néz rám azzal a tekintettel, hogy Én nem mondhatom meg neki mit csináljon. Kértem ismét, semmi.. Csak állt és nézett, nem tolakodott, nem topogott, nem nyüszített. Ő volt az Uralkodónő, tisztában volt az erejével. Ha akarná bármikor elvehetné. Álltam, néztem rá és mondtam, hogy Én ráérek kivárni míg leül. Azt kaptam ez a szabály… Leült félig, így ebben kiegyeztünk. Mikor eljöttem még egyszer odajöttek egyesével, nem tudom talán búcsú, talán elfogadtak. Minden esetre hála nekik is, hogy ott lehettem és megengedték. Ezt átélni kiváltság…

A farkasban benne van…
- a csalhatatlan megérzés
- a játékosság
- az odaadás magasfokú képessége
- általában kerülik a harcot 


- a végsőkig kitartanak társaik mellett és családszeretők, miközben megőrzik függetlenségüket
- biztos magában és jól kommunikál szóban és mozgással egyaránt
- Gyakran találnak új megoldásokat egyes problémákra, miközben megőrzik a stabilitást.
- A farkas képessé tesz méltósággal és bátorsággal szembenézni egy ciklus lezártával
- Halál és újjászületés
- Szellem tanításai, vezetés az álmokban és a meditációkban, intuíció
- kapcsolatban áll az intelligenciával
- fontosak számára a társasági és családi értékek
- túljárni az ellenség eszén
- képesség hogy láthatatlanul járjunk
- cselekvőkészség
- képesség, hogy megvédjük önmagunkat és a családot

Kovács Kata #lelekhangolo 2018.03.31.

Feltámadás

Van, amikor tudod, mi lesz a vége és mégsem szállsz ki.
Tudod előre, hogy félni fogsz, tudod, hogy fájdalommal fog járni, tudod, hogy nem lesz, aki letörölje a könnyedet, magadra hagynak, és egyedül kell végigcsinálni mindent a sötétben, tudod, hogy oda kell menned és mi lesz a vége – és mégis hagyod, hogy megtörténjen. Hagyod, mert a Sors nagyobb nálad és tiszteletben tartod nagyságát.
Maradsz és megcsinálod, hogy hitelesítsd az életutadat, maradsz, mert előbb vagy utóbb be kell töltened a feladatod úgyis. Félelem, sötétség, szenvedés, szorongás, rettegés, kétségbeesés, vigasztalanság, fájdalom, nyüszítés és zokogás…
Hányszor belehaltunk már az életbe. Mert az élet sokszor úgy hozta, hogy végig kellett menjünk a magunk Via Dolorosa-ján.
 
S amennyi halál, annyi feltámadás. Elhiszed?
Hányszor belepusztultál már az egyedüllét fájdalmába, vagy épp az egyedüllét hiányába, a szeretetlenségbe, az ürességbe, a közönybe vagy a gyűlöletbe, ami körülvett, vagy, ami benned megszületett. Belepusztultál a zajba és a csendbe, belepusztultál a hajszába és a semmit tevésbe, egy vallomásba, amit nem viszonozhattál vagy egy szóba, amit nem kaptál soha meg. Belehaltál egy diagnózisba, belehaltál te magad is egy temetésbe, egy sírba, mert elszakadtatok egymástól.
Belehaltál, megdermedtél, mint egy élettelen test úgy járkáltál az életedben tovább. Lelked megfagyott s úgy tűnt ez örök állapot, ami soha nem szűnik meg jeges űrrel kitölteni teljes önvalódat. Emlékszel ilyenre? Akkor úgy tudtad, nincs más opció, mint ez. Nincs jövő és nincs többé napfény és nincsen reggel. Neked már nincs.
És aztán mégis Valaki minden akadályt átlépve kezébe vette az életed sebét s addig melengette fényes kezében és fénylő tekintetében, mígnem olvadásnak indult dermedtséged és apró csöppekben hullott alá érzelmed gazdag fájdalma.
Mindezeket a könnyeket edénybe gyűjtötte és miután a lelked alkímiája igazgyöngyökké érlelte azokat, gyöngysorrá fűzte és a nyakadba tette. Feltámadásod ékszere ez, viseld büszkén és bátran, méltó embervoltodhoz, törékeny életedhez, lelked gazdagságához. Újjászületésed erénye, - hadd lássa mindenki, aki most még csüggedt és kétségbeesett. Hadd merítsen belőle, belőled erőt és bátorságot. -
Halotti lepledet ragyogó palástként rád terítette, hisz királya, királynője lettél életednek. Már te uralod önmagad, s nem a fájdalom és a keserűség. Nem külső hatalom uralkodik fölötted, hanem a Legnagyobb, ami kormányozhat, életed Ura, aki benned él, lelked legmélyén lakik, ott, ahová soha nem ér a halál dermesztő, jéghideg keze.
Minden sötét éjszaka után reggel jön, minden kétségbeesés után békesség, minden halál után feltámadás, mely fénnyel és békességgel tesz téged magad is fénylővé ás áldássá.
Legyen Áldott Ünneped!
/csomazsuzsannaéva/

Uralhatom a fájdalmat?

Uralni a fájdalmat… Hogyan tudod uralni a fájdalmat?
Nálunk hatalmasabb erőt nem tudunk uralni, ettől válik félelmetessé az elménkben. Ilyen a szülés is… Nem tudjuk irányítani, bekorlátozni. A megszelídítésére is csak úgy lehetséges, ha elfogadjuk valódi természetét. Megengeded ezt az érzést a testedben, lelkedben. Nem ellenkezel, nem dacolsz vagy tiltakozol vele szemben. Hálával fogadod az összehúzódásokat és alázattal hagyod, hogy magával ragadjon.

Most jól vagyok, de félek megint visszaesek


Megtapasztalod milyen amikor jól vagy, boldog vagy, szinte szárnyalsz… Mivel ez most nagyon jó, de nem ehhez szoktál hozzá bekapcsol a fejedben egy érzés: A Fél-elem. Olyan dolog történik ami az elmének kevésbé megszokott, így próbál visszarántani a régóta berögzött működési mintákhoz. A félelem életre hívja az ego gondolatait: Nem érezhetem magam jól, mert utána majd nagyon rosszul „kell” magam érezni. Nem érdemlem meg.

Normális-e, hogy azon gondolkodom hogyan maradjak Nő a szülés után?

Ugyan miért lenne gond? Ez kellene legyen a természetes... 

Nemrégiben felmerült egy kismamától mint kérdés. Gyönyörűséges az Anya szerep, mégis úgy látom ha kizárólag ebben létezik a nő és “csakAnya” szerepben működik, súlyos károsodást szenvedhet lelkileg. A párkapcsolata, házassága pár év után az egy fedél alatt élés békés vagy kevésbé békés szimbiózisává változik. 

Átalakultunk, hiszen a változás örök

A Katadula.hu oldal nem szűnt meg, csak átalakult!
A változás örök. A változás életre hívta az oldal újjászületését is.
Miért LélekHANGoló?


Nőként megannyi minőségben létezhetünk, benne a kislány játékossága, a szerető szenvedélye és szexualitása, az Anya gondoskodása, az idősödő hölgy tanítása és bölcsessége. Tudom, érzem, látom, hogy egyre többen szeretnék kihozni magukból a többi Női minőséget is.

Bár mindenki így élné meg a szülést-Kitti születése

Sok félelmem volt a szüléssel kapcsolatban, többek között az is, hogy ki legyen bent  velem, majd rátaláltam a Kata szülésfelkészitőjére, és kezdtek letisztulni a dolgok. Szerettem volna, ha bent lett volna a férjem Gabi, de azt is tudtam, hogy ilyen helyzetben egy nő segitsége jobb. Majd úgy alakult az életünk, hogy Gabi külföldön volt, és ekkor már biztos voltam abban, hogy Kata lesz velünk.