Telihold és a Farkasok

Szombat délután, holdtölte. Ülök egy kanapén, kint szakad az eső és az ölemben alszik egy farkaskölyök. Ahogy rajtam aludt mutatott nekem valamit abból a lényegi erőből, amit birtokol. Eleinte kereste a tekintetem, csak ismerkedett és egyre közelebb jött. Bizalmat kaptam tőle és ez egy hatalmas ajándék. Ő pedig nyugalmat talált, egy időre kiszállt az önfeledt játékból és elvonult a többiektől. Szelidítés... kérdés ki szelidít kit?

Mikor érkeztem már 5 farkas állt a kapuban. Felmértük egymást mielőtt belépek hozzájuk… 4 elfogadott, egy ( a nőstény) nem.. nézett, vicsorgott és állt a szőr a hátán. Éreztem itt én most nem dönthetek… Belégzés- kilégzés. – Rendben, te döntesz beengedsz- e én pedig elfogadom… Abban a pillanatban kidugta a fejét a kapu rácsai között és megnyalta a kezem. Igen, az élethez kell Alázat. Beléptem, kapu becsukódik, ők pedig rám ugrottak.. Éreztem, ha félek vége. A kezeimet karba tettem és hátat fordítottam, majd engedtek tovább. Apránként hagytak előre haladni, a nőstény előttem, a hím mellettem, a kicsik szaladgálva, engem megrágcsálva. Tudtam fel kell venni a tempót amit ők diktálnak, se lassabban, se gyorsabban nem jó. Néhány méterenként meg kellett állni pár pillanatra míg tovább engednek. Áthaladtunk azon a helyen ahol enni szoktak, igyekeztem jó helyre lépni.

Aztán már nagyon szelídek voltak, elfogadtak a térben, elfoglalták a helyüket. Olyan erőt és nyugalmat árasztottak, hogy ezt mindenkinek át kéne élni aki késznek érzi magát rá. Éreztem, hogy találkoznom kell velük. Nem mondtak semmit, mégis érezhető volt a hierarchia, és ez teljesen jól volt így. Tisztelik és szeretik egymást. Mikor a személyes terük határát érintettem, mert kerestem valamit, egy gyors, éles, szigorú pillantással jelezték, hogy „most tovább nem!”. Nem kellett morogni, harcolni, fenyegetni.. ennyi volt az egész egy pillantás.. egymásnak is így jeleztek, a kölyköknek is… ha nem értette és tovább ment mégis, megtanulta újból a határokat. Annyira szép volt ez az összhang velük.

Hálás vagyok azoknak akik lehetővé tették ezt az élményt. Megkaptam a megtiszteltetést, hogy én adjak nekik enni este… Éhesen járkáltak már mögöttem, kissé már tolakodtak. Vittem nekik egy-egy kézben, egy-egy tál, a két oldalamon egy-egy farkas. Néha próbálták megszerezni finoman.. elég volt egy Nem! és egy pillantás. Kíváncsi voltam megvárják- e míg leteszem a tálakat. Koncentrációt igényelt, hogy megtegyék azt, hogy várnak míg leteszem a tálat. Igaz itt volt segítségem. Vittem a nősténynek a tálat, vártam míg leül… Szóltam, kedvesen, határozottan.. Ő néz rám azzal a tekintettel, hogy Én nem mondhatom meg neki mit csináljon. Kértem ismét, semmi.. Csak állt és nézett, nem tolakodott, nem topogott, nem nyüszített. Ő volt az Uralkodónő, tisztában volt az erejével. Ha akarná bármikor elvehetné. Álltam, néztem rá és mondtam, hogy Én ráérek kivárni míg leül. Azt kaptam ez a szabály… Leült félig, így ebben kiegyeztünk. Mikor eljöttem még egyszer odajöttek egyesével, nem tudom talán búcsú, talán elfogadtak. Minden esetre hála nekik is, hogy ott lehettem és megengedték. Ezt átélni kiváltság…

A farkasban benne van…
- a csalhatatlan megérzés
- a játékosság
- az odaadás magasfokú képessége
- általában kerülik a harcot 


- a végsőkig kitartanak társaik mellett és családszeretők, miközben megőrzik függetlenségüket
- biztos magában és jól kommunikál szóban és mozgással egyaránt
- Gyakran találnak új megoldásokat egyes problémákra, miközben megőrzik a stabilitást.
- A farkas képessé tesz méltósággal és bátorsággal szembenézni egy ciklus lezártával
- Halál és újjászületés
- Szellem tanításai, vezetés az álmokban és a meditációkban, intuíció
- kapcsolatban áll az intelligenciával
- fontosak számára a társasági és családi értékek
- túljárni az ellenség eszén
- képesség hogy láthatatlanul járjunk
- cselekvőkészség
- képesség, hogy megvédjük önmagunkat és a családot

Kovács Kata #lelekhangolo 2018.03.31.