Minek legyen még dúlám is? Elég, ha a párom támogat…

Nem könnyű a kispapa helyzete sem. Még nem találkoztam olyan leendő apával, aki ne tette volna fel a kérdést magának: „Rendben, de mégis mit fogok én ott csinálni?!” A dúla segíthet neki is feltalálni magát, mutathat olyan fogásokat, technikákat, amelyekkel hatékonyan tudja enyhíteni a kontrakciók fájdalmát. De arra is nagyon jó a dúla, hogy megnyugtassa a folyamatban kevésbé járatos férfit: ami most zajlik, az úgy jó, ahogy van, minden rendben van, minden jól van. Mert sokszor történik olyasmi, amelyről nem könnyű – teszem azt, egy első babáját szülő párnak – eldönteni, hogy ennek most örülni kell, vagy aggódni miatta.

Egy megtörtént eset:

Az ügyeletes orvos a vajúdóhelyiségben belső vizsgálat után közli:
– A méhszáj teljesen fel van puhulva – és még mielőtt bárki reagálhatna, kimegy.
Az apa döbbenten néz felváltva hol rám, hol a párjára:
-Jó ég! Az nagy baj?

Természetesen nemhogy nagy baj, hanem nagyon is jó! Azt jelzi, hogy a folyamat szépen halad előre. Az orvosnak feltehetően eszébe sem jutott, hogy amit mondott, kétértelmű lehetett a jelenlévők valamelyikének. De ha ilyenkor nem kap magyarázatot az érintett, igencsak megijedhet.
Félelemből pedig nehéz jól szülni…
Márpedig ha az apa feszült, ideges, az rányomja a bélyegét az anya lelkiállapotára is. Egyszóval megvannak az apás és dúlás szülés előnyei is.
Egyre több magyar kórházban fogadják szívesen a dúlákat. Itt, a környékben kísértem már szülést Kiskunfélegyházán és Szentesen, valamint Szegeden. A szegedi klinikának egyébként szerződése van a Magyarországi Dúlák Egyesületével, így amennyiben a kismama szeretné, a törvényben előirányozott egy kísérő (általában az apa) mellett a dúlája is jelen lehet vele a szülőszobán, és látogathatja őt a gyermekágyas osztályon.