Miért jó a kenguruzás?

A mai nap nem egy átlagos szerda. A világ ugyanis ma ünnepli a kenguru módszert, a koraszülött babáknak ezt a természetes, mégis – vagy éppen ezért – rendkívül hatékony gondozásának módját.

Ebből az alkalomból szeretnénk mi is egy rövid cikkben bemutatni olvasóinknak a kenguru módszert.

Történet

A kenguru módszer tulajdonképpen kényszerűségből született 1978-79-ben a kolumbiai Bogotában, ahol a meglehetősen magas születésszám mellett igen szűkös erőforrások álltak a kórházak rendelkezésére. Itt az egyik szülészeti osztály (Instituto Materno Infantil NICU) munkatársai, Dr. Rey és Martinez, különös megoldást választottak, hogy a nehéz körülmények között is minél több koraszülött babát megmentsenek: amint stabilizálódott az apróságok állapota, kivették őket az inkubátorból, és édesanyjuk meztelen mellkasára helyezték, hogy a továbbiakban így biztosítsák számukra a megfelelő hőmérsékletet és a szoptatási lehetőséget. Maguk is csodálkozva tapasztalták, hogy a technológiai ellátástól ily módon “megfosztott” koraszülöttek nemhogy túlélték ezt az eljárást, de meglepően jól fejlődtek “élő inkubátoruk” védelmében. A módszer számos más előnnyel is járt: amellett, hogy a szükségesnél jóval kevesebb inkubátorral is képesekké váltak ellátni az intézmény koraszülöttjeit, csökkent a kórházi fertőzések és zsúfoltság következtében elveszített babák száma, és hatékonyabbá vált az édesanyák tejének serkentése, valamint a későbbi anyatejes táplálás.

A ’80-as évek során, látva az elért sikereket, egyre több állam igyekezett megismerni a kenguru módszert, majd az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is ajánlást dolgozott ki az eljárásra. Bár kényszermegoldásként indult, de ma már éppen a technológiai ellátás humanizálása, emberibbé tétele érdekében alkalmazzák sok nyugati államban, ahol a koraszülöttek gondozásának szerves részét képezi a kenguru módszer is. Hazánkban még kevésbé tudott elterjedni, annak ellenére, hogy a módszer meghonosítói, dr. Schill Beáta és munkatársai milyen látványos eredményeket érnek el a PIC-i babák körében.

Mi is a kenguru módszer?

A kenguru módszer lényege, hogy a kis súlyú és/vagy koraszülött babák a lehetőségekhez képest minél előbb és minél több időt töltsenek édesanyjukkal (időnként édesapjukkal) bőrkontaktusban. Ennek érdekében a meztelen babákat a szülő szintén meztelen mellkasára helyezik, függőleges pozícióban, fejét oldalra fordítva, arcát kissé felfelé emelve, hátát gondosan betakarva. Ebben a testhelyzetben a pici koraszülött szabadon lélegezhet, lehetősége nyílik felvenni a szemkontaktust édesanyjával (vagy édesapjával), és amint megérett rá a helyzet, szopizhat is. A kenguru gondozás kivitelezését sem a gyomorszonda, sem az infúzió, sem a kisbabát ellátó egyéb csövek nem akadályozzák, nincs szükség hozzá különleges technikai felszereltségre, “csak” kellő számú, hozzáértő és támogató szakember aktív jelenlétére.

Mit ad a kenguru módszer a babáknak?

Noha Kolumbiában eredetileg csak a babák megfelelő testhőmérsékletének biztosítását remélték a módszertől, ennél sokkal több téren tapasztaltak javulást, melyek közül több tényezőt azóta kutatásokkal is igazoltak. A kenguru gondozásban részesített kis súlyú és koraszülött babák testhőmérséklete normalizálódott, életfunkcióik (légzés, szívműködés, keringés) javultak, testsúlyuk látványosabban, gyorsabban gyarapodott, emellett kevésbé voltak kitéve kórházi fertőzéseknek, légzőszervi megbetegedéseknek, sokszor lerövidült a szükséges kórházi tartózkodás időtartama is. A kenguru módszer hozzájárult a sikeres szoptatáshoz is, a “kenguru” babák előbb váltak képessé a hatékony szopásra, és tovább részesülhettek anyatejes táplálásban. Az intenzív kontaktus és egymásra hangolódás segítette a kötődés kialakulását és megerősítését. Hosszú távú hatásként a tanulmányok feltételezik, hogy a kenguru módszer a gyermekek későbbi értelmi, pszichés és motoros fejlődésére, valamint növekedésére is jótékonyan hat.

Mit ad a kenguru módszer a szülőknek?

Legtöbbünk fejében az a kép él a koraszülött babák szüleiről, hogy kétségbeesve, könnyeikkel küszködve állnak csöpp kisbabájuk inkubátora mellett, simogatják az üveget, és ha a szakszemélyzet engedélyt ad rá, félve benyúlnak és megérintik a picit. A legtöbb szülő arról számol be, hogy a kezdeti időszakban mélységes tehetetlenséget érzett, és nem maradt más számukra, mind bízni a szakemberekben és a technikában, hogy minden rendben lesz.

Ezzel szemben a “kenguru” mamák és papák azt élhetik meg, hogy tevőlegesen részt vehetnek a kicsik gondozásában, mi több, ők maguk azok, akikre a babáknak szükségük van. Megerősödnek szülői mivoltukban, kompetens személynek érezhetik magukat gyermekük ellátásában, könnyebben ki tudják alakítani gyermekükkel a kötődést, az édesanyáknak pedig nagyobb sikereik lehetnek a szoptatás terén.

A Kenguru Módszer Napja

Május 15. világszerte a Kenguru Módszer Napja (International Kangaroo Care Awareness Day). A különböző szervezetek ezen a napon szeretnék megünnepelni magát a módszert, illetve felhívni rá a figyelmet, hogy minél szélesebb körben ismert és alkalmazott eljárás legyen.

Magyarországon a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület (KORE) szervez programot a Kecskeméti Vadasparkban. Bízunk benne, hogy az ő üzenetük is minél többekhez eljut.

Írta: Szegi-Holtzinger Zita
Forrás: http://olbebaba.hu/cikk/kenguru-mamak-es-kenguru-babak/