Szoptatásról kezdőknek és újrakezdőknek

A várandósság ideje alatt legfőképpen olvasgatni és beszélgetni érdemes a szoptatásról. Az is rengeteget segít, ha megfigyeljük, milyen ponton térnek el egymástól az ajánlások. A puding próbája az evés: vessük össze, ki meddig szoptatja gyermekét, milyen problémái voltak, kinek az útmutatásait követte. Egyik olvasónk is ezt tette, amikor kikérdezte édesanyját, őt milyen rendszer szerint szoptatta ezelőtt huszonöt évvel. Akkoriban igen nagy hangsúlyt fektettek a fejésre, viszont meghatározott időközökben szoptattak, és már pár hetes korban megkezdték a gyümölcsök és főzelékfélék bevezetését. Éjszaka sem volt szabad mellre tenni a babát. Abban az időben összességében igen rövid ideig tartott a szoptatási időszak, a kizárólagos anyatejes táplálás pedig csupán néhány hétig. Elég kézenfekvő hát a következtetés, hogy a fejés önmagában nem garantálja a hosszú szoptatást, s a tejtermelődésnek nem tesz jót a hosszú éjszakai szünet, valamint az sem, ha csupán négy óránként tesszük mellre a babát.
Kérdezzük ki az ismerős kismamákat arról is, milyen tapasztalatokat szereztek a szülés után a gyermekágyas részlegen.

Mit tudakoljunk meg előre a választott kórházzal kapcsolatosan?

1. Szülés után lehetőség van-e a közvetlen testkontaktusra és szoptatásra, vagy csak felötöztetve mutatják meg a kisbabát?
2. Mikor kerül sor az első szoptatásra?
3. Van-e az osztályon huszonnégy órás rooming-in?
4. Milyen esetben kapnak pótlást az újszülöttek?
5. Ha a kisbaba valamilyen okból intenzív kezelésre vagy megfigyelésre szorul, el tudják-e helyezni vele együtt az anyát is?
6. Milyen formában világosítják fel az anyákat a szoptatás és mellrehelyezés módjáról?
7. Működik-e az osztályon szoptatási ambulancia, ahova otthonról is be lehet telefonálni, ha valakinek kérdése van?

Már az előtej is rendkívül értékes

Sokan úgy gondolják, hogy mellbimbójukat már a várandósság alatt érdemes edzeni, durva frottírtörülközôvel dörzsölgetni. Ez a módszer nem szokott eredményesnek bizonyulni, mert a szopás egészen másfajta igénybevételt jelent. Inkább arra érdemes törekedni, hogy a szülés pillanantától kezdve olyan gyakran tegyük mellre a babát, amilyen gyakran csak lehetséges. Az anyamell a szülés után közvetlenül sem üres: kolosztrumot, azaz előtejet tartalmaz. Az a néhány korty, amit az újszülött elfogyaszt belőle, olyan, mintha valami tökéletes védőoltásban részesülne. A kisbaba bélnyálkahártyáját bevonják az anyatej immunanyagai, s védettséget biztosítanak minden olyan kórokozóval szemben, amely ellen az anya ellenanyagokat termel. Többek közt ezért sem szükséges szájkendőbe bújni és mellet fertőtleníteni a szoptatások előtt. Az anya melletti elhelyezés járványügyi szempontból lényegesen biztonságosabb, mint az újszülöttosztály, ahol egy légtérben több kisbabát is elhelyeznek. Az előtej összetétele egyébként folyamatosan változik. Ellenanyagtartalma a szülés utáni órákban a legmagasabb – milyen kár, hogy sok kisbabát csak hat-tizenkét óra múlva visznek ki először szopni édesanyjához.

A koraszülöttet világrahozó anya teje speciális összetételű, ezért feltétlenül törekedni kell rá, hogy folyamatosan saját édesanyja tejéhez jusson hozzá, mert igényeinek ez felel meg a legjobban. Az anyatej speciális, személyre szabott védelmét és összetételét semmivel sem lehet pótolni és helyettesíteni, a korai tápszeradás viszont erősen növeli a különféle allergiák, és más betegségek kialakulásának kockázatát. A gyakori szoptatás segíti az újszülöttkori sárgaság gyors lezajlását, az előtej hashajtó hatása következtében ugyanis a széklettel gyorsabban távozik a bilirubin, a lebomló vérfesték összetevője.

Az önbizalom és az együttlét a legfontosabb!

Az első babánál és az első hetekben nagyon fontos, hogy kedvezően alakuljanak a feltételek, hiszen egy gyakran síró, vagy éppen túlságosan aluszékony kisbaba nagyon elbizonytalanítja a mamát. Akkor sem szabad azonban elkeseredni, ha nem alakulnak optimálisan a körülmények, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan elképzeltük. Előfordulhat, hogy a szoptatásra csak jókora késéssel kerül sor; ha a baba beteg vagy koraszülött, hosszú hetekig nem vihetjük haza. Megeshet, hogy a választott kórház nem felel meg elvárásainknak, nincs rooming-in, vagy ha van is, éjszakára elviszik a csecsemőket. Ilyenkor kérhetjük a csecsemős nővért, hogy hozza ki szopni, ha felébred éjjel és sír. Sok múlik azon, hogy a kismama tisztában van-e a jogaival, tudja-e hogy kérheti az együttes elhelyezést, mert az egészségügyi törvény lehetővé teszi. Változásokra csak akkor számíthatunk, ha kinyilvánítjuk igényeinket, szóvá tesszük panaszainkat, de alkalomadtán a dicsérettel sem fukarkodunk.

Tejleadó reflex: amikor kinyitjuk a csapot

Minél hamarabb kezd el szopni a kisbaba, minél gyakrabban mellre teszik, annál hamarabb bekövetkezik az úgynevezett tejbelövellés. Az addig puha tapintású mellek megduzzadnak, feszesek és kemények lesznek. Ha a kisbaba szopni kezd, a keményedés hirtelen robbanásszerű érzéssé fokozódik, a mellbimbók megkeményednek és kiemelkednek, a tej pedig több csatornán át spriccelni kezd. A tejleadó reflex – melyet ugyanaz a hormon, az oxitocin vált ki, mint a méhösszehúzódásokat vagy az orgazmust – kezdetben igen fájdalmas lehet. Ennek többek közt az is oka, hogy a szoptatások alatt a méhösszehúzódások erőteljesen jelentkeznek, az első napokban ilyenkor a vérzés is fokozódik. (Szoptatás előtt kezdetben mindig érdemes betétet cserélni.) A mellek minden addiginál hatalmasabbak lesznek, ám ez nem azt jelenti, hogy tele vannak tejjel, pusztán a szövetekben jelentkezik átmeneti duzzanat. A tejleadó reflexet nem minden anya érzi fájdalmasnak, van, aki csupán abból veszi észre létezését, hogy a kisbaba először csak ráharapásszerű állkapocsmozgással szopik, de nem nyel folyamatosan addig, amíg a tej el nem kezd folyni. A bimbóvédő használata akadályozhatja reflex kiváltódását, mivel a kelleténél kevesebb közvetlen inger éri a mellet.

Mitől függ az anyatej mennyisége?

Az első hetekben a kisbaba szopásának hatására prolaktin termelődik, s minél magasabb a koncentrációja, annál több tej képződik. A prolaktinszint a szopás során az első korty után fél órával, illetve az éjszakai órákban a legmagasabb, ezért több okból is vétek kihagyni az éjszakai szoptatást. Egyrészt reggelig túltelítődhetnek a mellek, s könnyen tejpangás alakulhat ki, másrészt a tejtermelődés rendszeres, gyakori szoptatással fokozható leginkább. A termelődő tejmennyiség alapvetően az igényekhez igazodik, ezért csupán szervezés és idő kérdése, hogy hármasikereket is saját tejével táplálja az anya.

A kezdeti időszakban, és tulajdonképpen az első hónapokban is lehetőleg kerülni kell, hogy a baba cumisüvegből kapjon enni. Vannak csecsemők, akiket megzavar az eltérő szopási technika, s ezért fokozatosan elfordulnak a szopástól. A zavarodott baba szoptatáskor sír, hátrafeszíti magát, kapkodja a fejét. Érdekes módon más csecsemőknek sokszor az sem okoz problémát, ha több hetes üveges táplálás után kezdhetik csak meg a szopást. Mivel azonban előre nem tudni, hogy a kisbaba melyik csoportba tartozik majd, jobb kerülni a felesleges kockázatot.

Fontos tudni, hogy mi történik olyankor, amikor a mellek túltelítődnek: ilyenkor a tejtermelődés leáll, és a magától kiváltódó tejleadó reflex segítségével valamennyi ürül is. Vagyis, a szoptatások közötti idő nyújtásával nem érhetjük el azt, hogy addigra majd több tej álljon a baba rendelkezésére. A ki sem szopott anyatejjel nem lehet takarékoskodni, ez a módszer a tejmennyiség csökkenését eredményezi.

Fejni szabad, de nem kötelező. Valamilyen módszert érdemes a biztonság kedvéért elsajátítani, de a lényeg az, hogy a tej rendszeresen ürüljön a mellekből, mert csak így biztosítható újratermelődése.

Hogyan kezdjünk hozzá a szoptatáshoz?

A kisbaba szopóreflexe már a magzati fejlődés 28. hetétől kezdve működik. Ha megérintjük az arcát, tátogó mozgással az érintés irányába fordul. Ekkor tegyük bele a mellbimbót minél mélyebben a szájába, úgy, hogy a baba a bimbóudvar nagy részét is bekapja. Ügyeljünk arra, hogy arca és teste felénk forduljon, vagyis a mama és a baba hasa párhuzamos legyen egymással.

A szoptató anya testhelyzete szinte bármilyen lehet, két szempontnak azonban feltétlenül meg kell valósulnia: a testhelyzet legyen az anya számára olyan kényelmes, hogy akár egy óra hosszat is zsibbadás nélkül elidőzhessen benne, a baba pedig a fent leírt módon helyezkedjen el, és a bimbót minél jobban kapja be. Akinek fáj a gátsebe, szoptathat fekve, vagy felfújt úszógumin ülve, császármetszés után viszont általában kényelmesen ülve, falnak támasztott nagypárnának dőlve lehet leginkább megúszni a seb kellemetlen, fájdalmas húzódását. Szoptatás közben mindig gondoskodjunk a babát tartó kar megfelelő alátámasztásáról. Megfelel erre a célra egy kispárna, vagy a speciális, U-alakú szopispárna. Ágy szélén görnyedezve, vagy fekve, nem megfelelően alátámasztott karral szoptatni egyet jelent a görcsökkel és a zsibbadással. Kísérletezzen mindenki bátran, hogy neki mi a legkényelmesebb.
A fekve szoptatás ellen szól kezdetben, hogy így igencsak körülményes a böfiztetés, a nagyétkű babákat viszont szoptatás közben is meg kell egyszer-kétszer böfizetetni. Ellenkező esetben kiadós bukással szabadulnak meg a levegőbuborékoktól és némi tejecskétől.

Mit és mennyit egyen, igyon a szoptató anya?

Ha az anya már a szülés előtt is egészségesen táplálkozott, nyugodtan hagyatkozhat természetes étvágyára, vagyis ehet, ihat, amennyit kíván. Pusztán az elfogyasztott italmennyiség hatására nem nő az anyatej mennyisége. Nem igaz az összefüggés, hogy minél többet iszik valaki, annál több teje lesz. Sőt, éppen ellenkezőleg, ha valaki túlissza magát, az visszafogja a tejelválasztást. Eddig azt sem sikerült tudományos eszközökkel bizonyítani, hogy a puffasztó ételek fogyasztása a babánál is görcsöket okozna, bár számos anya megfigyelései ezt látszanak bizonyítani. Az első hónapokban azonban a sírás oka igen sok minden lehet, s a kelkáposzta anyatejbe is átvándorló puffasztó részei csak a sor legvégén kullognak.

Mit tegyünk, ha kisebesedett a mellbimbó?

A kisebesedés egyik oka a rosszul megválasztott testhelyzet lehet, és az, ha baba nem kapja be eléggé a bimbót. A szopás azonban igen erős igénybevételt jelent a mellbimbóknak, s előforulhat, hogy kezdetben apró súrlódások, parányi sebek keletkeznek rajta. Ezek akár vérezhetnek is, s olyan fájdalmat okozhatnak, hogy még a leggyengédebb érintés is elviselhetetlenné válik. Ez az átmeneti érzékenység rendkívül kellemetlen ugyan, de nagyjából két hét alatt elmúlik magától, ha ügyelünk néhány óvintézkedés betartására:

1. Ne mossuk a mellbimbót és környékét sem szappannal, sem fertőtlenítő szerrel. Ez ugyanis eltávolítja a Montgomery mirigyek természetes puhán tartó és gyógyító balzsamát. A langyos vizes lemosás elegendő naponta egyszer-kétszer.
2. Ne csomagoljuk a melleket a teljes gyógyulásig melltartóba, a szoptatós betétek használatát is kerüljük, mert a sebek beleragadhatnak, és a megfelelő szellőzés sem biztosított. A nedves, meleg klíma kedvez a kórokozók szaporodásának, s a kis sebek könnyen mellgyulladáshoz vezethetnek.
3. Kerüljük a bimbóvédő használatát! A gyógyulást nem gyorsítja, a fájdalmat csak látszólag mérsékeli, a tejtermelődést viszont kedvezőtlenül befolyásolhatja.
4. Ne használjunk hámosító kenőcsöt! A pörkös sebfelület a szoptatások során újból és újból berepedezik, és így nagyon elhúzódik a gyógyulás.
5. A legjobb gyógymód a levegőztetés, és az, ha szopás után hagyjuk rászáradni a csecsemő nyálát és az anyatejmaradványokat.
6. A csecsemőnek nem árt, ha sebes mellbimbóból szopik. Nem kell megijedni, ha bukásnál egy kis véres tej jön a szájából. Azzal sokkal nagyobbat ártanánk, ha a sebes mellből nem szoptatnánk, mert így azon az oldalon erőteljesen csökkenne a tejtermelődés, és tejpangás is kialakulhat. A tejpangás és a sebek együtt könnyen és gyorsan mellgyulladáshoz vezethetnek.
7. Gyakorlott szoptatási tanácsadó segítségével vizsgáljuk felül, jól helyeztük-e mellre a babát. Ha a mellbimbó elég mélyen kerül a csecsemő szájába, nem súrlódik olyan mértékben, mintha csak félig kapná be.

Apák figyelmébe!

„Képzelje el, hogy este fáradtan megy haza a munkából. A gyerek ordít, a felesége még mindig hálóingben van, a mosatlan edény hegyekben áll, a levegőben odaégett étel szaga terjeng. Felesége zokog, és elpanaszolja, hogy nincs már teje, mindennek vége. Mit tesz Ön ebben a helyzetben?

1. lehetőség: Ön egy pillanat alatt a plafonon van a méregtől. Szemrehányásokat tesz feleségének a rendetlenség miatt, megkérdezi, hogy tulajdonképpen mit csinált egész nap. Kifejezésre juttatja, hogy nevetséges egy ilyen apróság miatt, hogy a tej elapadt, ennyit idegeskedni. Azt javasolja neki, hogy inkább adjon végre egy kis tápszert a kisbabájuknak, hogy megnyugodjék és ne haljon éhen.

2. lehetőség: Ön először is átöleli a feleségét, és elkezdi vigasztalni. Ezután a kisbaba megnyugtatása következik. Kellemes zenét tesz fel, hoz a feleségének egy kis innivalót, masszírozza hátát, mert az olyan jó feszültségoldó. Gyorsan elmosogat, összedob valami ennivalót, és megiszik a feleségével egy pohár pezsgőt. Ön ugyanis pontosan érzi, hogy feleségének támogatásra, szeretetre van szüksége ahhoz, hogy teje szabadon folyhasson. Vannak jó napok és rossz napok. Amikor ez utóbbiról van szó, a feleségnek nem kritikára van szüksége…”

(Részlet Brigitte Benkert: Das Ravensburger Stillbuch című könyvéből)

W. Ungváry Renáta/Kismama magazin

A cikket a szerző engedélyével közöljük. Forrás: www.lll.hu