Vajon a kisbabám hasfájós?

Délután 6 óra van, és a sírás elkezdődik. Karodban a kéthetes kisbabád, a jól gyarapodó csecsemő mintapéldánya, akinek azt gondolnánk, hogy a világon semmi gondja. Hirtelen és váratlanul megfeszíti a lábacskáit, a háta ívbe hajlik, kis ökleit összeszorítja, és hadonászó lábait felfúvódott, feszes hasához húzza fel, majd fülsiketítő visításba kezd.

Ha tudna beszélni, most azt mondaná: „Fájdalmaim vannak, és majd’ megőrülök!” Ahogy a babasírás erőssége fokozódik, a te idegességed is a tetőfokára hág, és teljesen tanácstalannak érzed magad. Fogalmad sincs, mi okozza a kisbabád fájdalmát, és hogyan enyhíthetnél a kínjain. A kicsi vigasztalhatatlan, és már te is vele sírsz. Együtt szenvedtek.

Próbálod szorosan átölelni, de a baba megfeszíti magát a tiltakozástól. Próbálod megszoptatni, de messzire tolja magát. Ringatod, énekelsz neki és lovagoltatod. Amitől tegnap még megnyugodott, az ma már nem működik. És a fejedben megszólal egy ismerős hang, és azt ismételgeti újra meg újra: „Mi baja a kisbabámnak? Mi a baj velem?”

Mire kipróbálsz minden jó tanácsot – többek közt Manci néni gyógynövényes teáit, az orvos által javasolt etetésbeli változtatásokat, és minden elképzelhető fogást – pont olyan rejtélyesen, ahogyan elkezdődött, nagyjából a baba 3-4 hónapos korában a küzdelem véget ér, és az élet megy tovább. A kicsi nem tűnik megviseltnek, te pedig lezárhatod kisbabás életed egyik legnehezebb fejezetét. Ez a hasfájás, más szóval kólika.

Mi az a kólika?

Bár nincs ember, aki teljesen megértené a csecsemőkori hasfájósságot, éljünk az alábbi két feltételezéssel: először is, a babának bélfájdalma van. (A kólika szó a görög „kolikos”-ból ered, ami azt jelenti: vastagbélfájdalom.) Másodszor, a babát kiborítja, felzaklatja a fájdalom. A hasfájósságról alkotott nézőpontom évekkel ezelőtt változott meg, amikor egy anya elhozta hozzám a csecsemőjét, hogy vizsgáljam meg, miért sír olyan sokat. Miután kólikát diagnosztizáltam, az anya nyers őszinteséggel azt kérdezte: „Ha jól értem, maguk gyerekorvosok azt nevezik kólikának, amikor nem tudják, mitől szenved a kisbaba, igaz?”. Igaza volt. Egy gasztroenterológus kollegám, akivel gyakran dolgozom együtt, egyszer bizalmasan így fogalmazott: „A kólika valójában egy hatbetűs szó arra, hogy \’fogalmam sincs\’.”

Ha egy felnőttnek fájdalmai vannak, kezelőorvosával együtt alaposan utánajárnak, mi állhat a fájdalom hátterében, hogy mielőbb meg tudják szüntetni azt. Ezt szem előtt tartva kezdtem el felülvizsgálni a hasfájós csecsemőkről alkotott korábbi nézeteimet. Először is a diagnózislistámról töröltem a „kólika” kifejezést, és helyette azt írtam föl: „szenvedő kisbaba”. Amellett, hogy ez pontosabban kifejezi a lényeget, arra sarkallja a szülőket és engem is, hogy tovább kutassunk a kiváltó okok után, és a megoldást keressük. Az elnevezések sokszor terápiás hatással bírnak. Ha úgy nézünk kisbabánkra, hogy ő most szenved, és nem úgy, hogy egyszerűen csak sír, akkor sokkal valószínűbb, hogy együtt fogunk érezni vele – mint ahogy akkor is így tennénk, ha tudnánk, hogy fülgyulladása van. A sírást így nem a baba manipulatív eszközének tekintjük, amivel csak azt akarja elérni, hogy minél többször felvegyük, mint ahogy azt a hasfájásról szóló mítoszok legnépszerűbbike állítja.

Dr. Sears hasfájós tippjei:

1. Ne hívjuk hasfájásnak, inkább szenvedő (vagy fizikai fájdalmakat átélő) kisbabának!
2. Orvosunkkal együttműködve keressük tovább a sok sírás okát!

Vajon a kisbabám hasfájós? Hogyan dönthetem el?

Ha nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy kisbabánk hasfájós-e vagy sem, akkor nagy valószínűséggel nem az. A csillapíthatatlan sírás szívet tépő rohamai nem hagynak semmi kétséget afelől, hogy a kisbaba valóban szenved. Bár senki nem ismeri a csecsemőkori hasfájásnak sem az okát, sem a pontos definícióját, a gyermekorvosok akkor mondanak egy láthatólag egészséges, szépen gyarapodó babát kólikásnak, ha a „hármas szám törvénye” érvényes rá. Ez azt jelenti, hogy a vigasztalhatatlan sírás

• a születését követő három hétben kezdődött el,
• legalább napi 3 órán át tart,
• hetente legalább három nap jelentkezik,
• legalább három hétig elhúzódik, és
• általában a csecsemő három hónapos koráig véget ér.

Gyakran tanácsolom azt a bizonytalan szülőknek, hogy látogassanak meg a praxisomból olyan „kólika klubtag” szülőtársakat, akiknek valóban hasfájós volt a kisbabájuk. Gyakran megkönnyebbülve jönnek vissza egy-egy ilyen beszélgetésről, és megállapítják, hogy az ő gyerekük valójában nem is hasfájós.

Hasfájós kontra többemberes babák

Valójában csak értelmezés kérdése, hogyan különböztetjük meg egymástól a sokat síró vagy a többemberes babákat (ők azok, akik csak karban nyugszanak meg) a hasfájós (fizikai fájdalmat átélő, szenvedő) csecsemőktől. De a megnevezésnél sokkal fontosabb az, hogy mit kezdünk ezzel az információval. Gyermekorvosi praxisomban hasznosnak bizonyult a „többemberes baba” kifejezés használata, amikor úgy gondolom, hogy a csecsemő veleszületett természetével, temperamentumával magyarázható a sok sírás, és „szenvedő babának” amikor orvosi okot sejtek e mögött. A hasfájós babák nem egyszerűen nyűgösködnek, hanem valós fizikai fájdalmaik vannak. Kínzó kényelmetlenségérzetük miatt sikoltoznak olyan szívet tépően. A hasfájás intenzívebb gondoskodást, másféle megközelítést igényel. Ahogy egy praxisomban lévő anyuka fogalmazott: „A most 13 hónapos lányom a hasfájás koronázatlan királynője volt. Délután háromkor elkezdte, és megállás nélkül sírt nagyjából éjfélig. Amikor viszont nem fájt a hasa, egyszerűen csak többemberes baba volt. Higgyék el nekem, VAN különbség. A többemberes babák reagálnak a sok ölelésre, hordozásra, vigasztalásra – a hasfájós babáknál viszont semmi nem működik.”

Írta: Dr. William Sears

Fordította: M. Krebsz Aletta, Forrás: www.lll.hu