Jó látni titeket…

Ma a szeptemberi FelkéSZÜLÉS Tréning résztvevőivel találkoztunk, már a babákkal együtt, hogy megbeszéljük a tapasztalainkat, meghallgassuk a szüléstörténeteket, ki hogy élte meg, mi segített, mi nem, mik alakultak az elképzelések szerint és mi alakult máshogy. Beszélgettünk arról milyenek a babás hétköznapok, milyen örömteli pillanatok és nehézségek adódnak, adódhatnak 🙂

Babát tervezőknek, babát váróknak elolvasni nem kötelező, de ajánlott! 🙂 Néhány gondolatot megosztok veletek…

 Hálásan köszönöm Nektek, hogy megosztottátok az élményeiteket, találkozhattunk, beszélgethettünk. 

Összeszedtem a tapasztalataitokat, hogyan látjátok a szülést, mire érdemes figyelni, mit tanácsolnátok először szülőknek.

Anyák:

„Én utólag így visszagondolva, én mindenképpen tudom tanácsolni, hogyha egy anyuka tudatosan készül arra, hogy egy babát szeretne és fontos neki. Szerintem nagyon jó volt ez a tanfolyam rá. Lehet, hogy mindent nem tudott az ember akkor-ott a szülőszobán kamatoztatni. Talán azért, ha valami nem úgy történt ahogy ő akarta. Szerintem nagyon jó volt, legalábbis nekem nagyon segített. Egy ilyenen mindenképpen vegyen részt, pszichésen kell erre beállni és rákészülni.”

„Az apa ha teheti legyen ott és ne felejtse el bíztatni az anyát. ” Ügyes vagy! Mindjárt megvan!” . Senki nem mondott semmit, csak hogy mit , mikor, meg hol tartunk.”

„A szülésre a felkészítő maximálisan felkészít, sőt még talán túl is teljesítettük. „

„Én a szoptatásra felkészítőt is kötelezővé tenném.”

„Apa mindenképpen legyen, mert az egy áldás, segítség. Ezt mi nagyon sokszor elmondtuk a gyerekágy alatt, hogy a kellő információk begyűjtése után, a megérzésedre és az anyai ösztöneidre hallgass.”

Apák:

„Ez sokat jelentett, hogy kibeszélhettük.”

„Mindenben segíteni egymásnak!”

„Mindenben segíteni egymást. Gyakorlatilag ez azért jó, hogy mindenki elmondja a tapasztalatát. Két gyerek után ( mind a kettő apás szülés volt), még én is hallottam új dolgot.”

„Szerintem ami legeslegfontosabb és apáknak, hogy bent kell lenni. Ez nem kérdés. Ott kell lenni, mert ők tehetetlenek, nem tudják úgy átértékelni a dolgokat, kell a támogatás.”

„Csak annyit, hogy büszkén és bátran. Én nagyon jól éltem meg. Ez egy élmény, egy fantasztikus dolog. Azért jó volt eljönni, mert az ember tudja, hogy mi mivel jár, van információ róla. A szülés nem volt nehéz, ellenben az első pár hét az nehéz volt.”

„Ami nekem is a szülés alatt végig a fejemben volt, az az elengedés. Hogy hagyjam, hogy jöjjön és nem görcsölni. Tudják ők, mi a dolguk. Pontosan tudják és mi hagyjuk, hogy megtörténjen.”

„Mindenképpen bent lenni az biztos. Szerintem az fontos. Egy Férfi nem tudja azt átélni amit egy nő, de hogyha ott van és látja, akkor legalább az érzést át lehet venni, hogy mit érezhet. Nem biztos, hogy 100%-ban föl tudom fogni , hogy mit érzett, viszont látom rajta , hogy megküzdöttünk vele. Megcsinálni is közösen kell meg utána fölnevelni is.Tehát ez nem csak egy női feladat, ez egy közös projekt.”