Dönteni kéne, de melyik lesz a jó?

Életünk során sokszor vannak olyan helyzetek, amikor útelágazáshoz érkezünk.
Amikor el kell döntenünk azt, hogy jobbra menjünk vagy balra, társuljunk e bizonyos emberekkel, ha költözünk akkor hová költözzünk.
Ha munkahelyváltásban vagyunk melyiket válasszuk, melyik lenne számunkra az ideális.
Vannak olyan szituációk, amikor el kell döntenünk azt, hogy miképp folytatjuk az életünket.
Tisztában vagyunk azzal, hogy bármilyen döntést is hozunk, annak hosszútávú hatása lesz.
Az elme duális. Ilyenkor rögtön bekapcsol és elkezd latolgatni. Most ezt a lehetőséget válasszam vagy a másikat? Jobbra menjek vagy balra? Mégis inkább maradjak?
Akkor ezt választom, de mi lenne ha a másikat kellett volna?
Emiatt egy folyamatos feszültség van bennünk, ettől pedig nem tudjuk tisztán látni a helyzetünket.

Mit tehetünk akkor, ha nem tudunk dönteni?

Tegyük fel a kérdést: Mit is akarok valójában megélni ? Mi az ami a célom felé visz? Mit érzek helyesnek? Ehhez melyik út a célravezető?

A másik, hogy hallgassunk az intuíciónkra, a megérzésünkre. Ami ha működik, akkor nem is kérdés hogyan döntsünk, hanem automatikusan, zsigerileg jön. Akkor tudjuk követni a vezettetést, nincsenek két-ségeink arra vonatkozóan, hogy a döntésünk helyes- e vagy sem, jó lesz-e nekünk vagy sem. Utólag sem gondolkozunk azon, hogy mi lett volna ha másképp döntünk, mert érezzük, hogy mi az ami számunkra igaz és merre kívánunk menni.

A legtöbben hosszú évek alatt remekül elnyomtuk az intuíciónk hangját, a lelkünk hangját és a Forrástól, a saját Létforrásunktól, az isteni vezettetéstől való elválasztottság illúziójában élünk majd így próbálunk az elménk által egy megoldást kieszközölni. De mivel az elme duális ezzel sosem fogunk egy kedvező megoldásra jutni.

Emlékeztek a Mézga családra? „Bárcsak A Hufnágel Pistához mentem volna feleségül”, bár lehet, hogy az sem lett volna jobb. Ugyan nem tudjuk és sosem tudjuk meg.
Mi lett volna ha  másik úton járok? Mi lett volna ha másképp döntök?

Mi van akkor, ha döntéshelyzetben találjuk magunkat és az intuíciónk nem elég tiszta vagy az elménk túl zajos ahhoz, hogy a szívünk hangját tudjuk követni?

Maradhatunk a racionalitás talaján összehasonlítva a különböző választási lehetőségeket. Azok előnyeit és hátrányait részletesen kifejtve, papírra vetve majd összehasonlítva.
Az elme duális természetéből adódóan több tucatnyi érvet és ellenérvet tudunk felsorakoztatni.

Ha ez önmagában nem vezet eredményre az is egy működő gyakorlat ha beleképzeljük magunkat mind a két (vagy több) helyzetbe teljes átéléssel. Elképzeljük a szituációt és megfigyeljük milyen érzéseink vannak, mit élünk meg benne, – ha vannak- milyen gondolatok társulnak hozzá. Mennyire vagyok benne boldog? Mennyire vagyok a helyemen? Jó, kellemes és könnyed érzéseim vannak közben? Vagy éppen nehéz és nyomasztó érzések kerítenek hatalmukba?
Megfigyelem az ezzel kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat, hagyom őket megnyilvánulni. Majd ugyanezt lefuttatom a másik vagy többi lehetőséggel kapcsolatban is.
Ugye nem kérdés, hogy arra menjünk ami számunkra jó és építő?
Ezeket összehasonlítva már születhet egy döntés.

Azt nem fogja nekünk senki kívülről megmondani, hogy egy-egy helyzetben melyik a helyes döntés, merre vigyük tovább az életünket. Aki ezt mégis megteszi helyettünk, a tanácsai következményeit nem viseli. A felelősséget mi vállalhatjuk saját magunknak. A nagyobb szabadság nagyobb felelősséggel is jár együtt..

Megnyugtató lehet az a tény, hogy valójában nincsen rossz döntés.
Nem tudunk rosszul dönteni, mert valójában mindig azt a döntést fogjuk meghozni, amiről abban az adott pillanatban azt gondoljuk, hogy az számunkra a legjobb.
Bárhogyan is döntsünk, annak helye van az utunkon, mert valamiféle tapasztalást kapunk általa, ami vagy hatalmas ajándék lesz vagy tanulunk általa. Mindenképpen azt a tapasztalást kapjuk amire szükségünk van a fejlődéshez. Így nem tudunk rossz döntést hozni.
Bárhogyan is döntünk áldozatot mindig hoznunk KELL, az, hogy kisebbet vagy nagyobbat azt a helyzet hozza. De egy bizonyos áldozat önként vállalása nélkül sosincs eredmény!

Ha még ezek alapján sem tudunk dönteni J :
Dobj fel egy érmét! Fej vagy írás? Ha a „fej” oldalára esik ezt választjuk, ha az „írás”-ra esik akkor azt választjuk. Közben figyeljük meg miben reménykedünk, hogy melyik oldalára esik?

Kérhetünk segítséget hozzá a saját isteni önvalónktól, Istentől, az Univerzumtól, a Gondviseléstől, Buddháktól, Felemelkedett Mesterektől, Szentektől, Angyaloktól hitünk szerint.
Kérhetjük, hogy kapjunk iránymutatást hogyan döntsünk az adott helyzetben. Mi lenne számunkra a legjobb? Kérjük ezt úgy, hogy a válasz és az érkező jelek számunkra egyértelműen érthetőek legyenek! (Eléggé bele lehet gabalyodni különben, mire megfejtjük a választ :D)
Kérés közben tehetünk hozzá egy határidőt: A válasz érkezzen meg holnap délutánig, jövő hét keddig, stb.
Amikor kérünk tudjuk azt, hogy mi ezt most Fel-adjuk, mert már nem tudunk a jelen helyzetben vele mit kezdeni. Az, hogy Fel-adjuk azt is jelenti, hogy nem rágódunk, nem agyalunk rajta többet, amíg a válasz meg nem érkezik! Tudom azt, hogy megkértem a segítséget és tökéletesen, pontosan, a legjobb időben és a megfelelő módon meg fog érkezni hozzám a válasz.
Megköszönjük természetesen.

A nem döntés is egy döntés..

Boldogságot, teljességet hozó döntéseket 😉

Ha úgy érzed megrekedtél, kérhetsz személyre szabott segítséget tőlem. Ennek részleteit ezen a linken találod meg:
https://lelekhangolo.mozellosite.com/

A kapcsolatfelvételhez írj privát üzenetet az oldalon keresztül (a Kapcsolat menüponton keresztül), amint tudok válaszolok.

Kovács Kata