Nem terveztem a császárt…

Én nem így terveztem, és a műtőben kötöttem ki
Azok a kismamák akikkel kapcsolatba kerültem az évek folyamán nagy általánosságban természetes szülésre készültek. Ennek ellenére előfordult, hogy a végén mégis műtéttel született a gyermekük.
Hogyan lehet ebben az esetben ezt feldolgozni? Nagyon nehezen…
Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a spontán szülésre készülő leendő anyukákat leveri ahideg veríték a császármetszés gondolatától is. Mégis fontosnak tartom minden alkalommal, hogy a természetes szülés mellett erről is beszéljünk, mint lehetőségről. Váratlan szituációk mindig adódhatnak, de annál rosszabb nincs mikor felkészületlenül, kevés információval állunk egy kialakult döntéshelyzetben, talán már megváltozott tudatállapotban. Ezért nagyon fontos róla beszélni, hogy legyen egy „mi van ha…” terv is.

A magam részéről anyaként számomra is óriási mumus volt a császármetszés, és ugyan láttam már császármetszéseket, sőt voltam is bent műtőben anyukákkal, hogy nyugtassam őket – az ilyen jellegű saját tapasztalatra egyáltalán nem vágytam. Kettő gyermekem spontán született, mindenféle gyorsítás nélkül. Addig is vallottam, hogy a „császáros kismamák” igazi hősök, hiszen kívülről láttam mi történik a műtét alatt, milyen az anyukáknak közvetlenül utána. Milyen mikor megy ki az érzéstelenítő.. Milyen mikor elfogja őket a remegés.. és milyen nehéz mellre tenni a babát egy friss sebbel, katéterrel, plusz branüllel a kézben. Illetve mennyivel tovább tart a fizikai felépülés is. Valóságos kalandtúra eljutni pár órás vagy 1-2 napos császáros heggel a mosdóig és vissza.
A vajúdás és szülés alatt jelen van egy gyönyörű, mindent elsöprő erő, ami magával viszi a fájdalom egy részét is.. A jelenlévő fájdalomnak van értelme, a végén ott a babácska. Császármetszés utáni felépülésnek már nincs ilyen jellegű „értelme”. A jutalom a babánk személyében ott van, de mellé van egy tucat értelmetlennek tűnő fájdalom is.
Mi van a lélekkel? Ha szívből vágyott az Anya a természetes szülésre, a császár után érezheti úgy, hogy nem csak a testén, a méhén ejtettek sebet, hanem már a lelkén is.
Sokszor felmerül valami ami hiányzik, előkerül egy veszteség.. A természetes szülés elvesztése és ezzel beindul a gyászfolyamat is rögtön a szülés után.
Miért nem tudtam megszülni? Biztosan az én hibám..
Nem vagyok elég jó, ha erre sem vagyok képes..
Milyen anya leszek, ha nem tudtam szülni?
Ez nem az én testem..

EZEK AZ ANYÁK NEM CSINÁLTAK SEMMIT „ROSSZUL” ÉS EMIATT SZÜLTEK CSÁSZÁRRAL..

Elég gyakori, hogy a babával való kapcsolódás is nehézkesebben megy emiatt.. Akadnak kismamák akiknek kell pár óra, néhány nap, hogy a baba felé tudjanak fordulni és szívből megérinteni őt. Ezzel sincs semmi baj.
„ Örülnöd kéne, hogy egészséges a babád!” – hányszor hallottam másoktól az anya irányába mondott mondatot… Szerintem nyilvánvaló, hogy örül ennek de ettől még nem kell örülnie minden másnak is.

Sikerült személyes tapasztalatot szereznem a témában a harmadik gyermekem születésénél, ráadásul a vajúdás végén hirtelen fellépő probléma miatt, azonnal altatásos császármetszésem volt. (és mekkora áldás volt, hogy tudtam, hogy mikor mi történik).
Mióta saját megélést kaptam róla, hiszem, hogy ezek az asszonyok valódi CSÁSZÁRNŐK! Higgyétek el csodálatosak vagytok!😍
(Részlet a készülő könyvből)

Ha úgy érzed van feldolgozandó élményed, fordulhatsz hozzám a feldolgozással kapcsolatban is!