Sok félelmem volt a szüléssel kapcsolatban, többek között az is, hogy ki legyen bent velem, majd rátaláltam a Kata szülésfelkészitőjére, és kezdtek letisztulni a dolgok. Szerettem volna, ha bent lett volna a férjem Gabi, de azt is tudtam, hogy ilyen helyzetben egy nő segitsége jobb. Majd úgy alakult az életünk, hogy Gabi külföldön volt, és ekkor már biztos voltam abban, hogy Kata lesz velünk.
A terhességem 35. hetében elkezdődtek a jósló fájások, amik néha ijesztőek voltak, mert fájdalmasabbak voltak néha, mint azt képzeltem. A 38. hétben elkezdték a szokásos vizsgálatokat, mint az NST, csak nekem nem szerette Kitti, és ezért lépcsőzni küldtek. Valószinűleg én egy kicsit túl gyors voltam, mert ennek következtében lelassult Kitti szivhangja. Két óra megfigyelés után haza küldtek, de innentől minden nap megvizsgáltak, hogy ne legyen gond.
Volt is egy téves riasztásom, mert este emiatt úgy éreztem, hogy nem mozog, de persze mire beértünk a kórházba már táncolt a kisasszony.
A 39. hét 6. napján csinált amnioszkópia után elég erős fájásaim voltak, amik nem igazán akartak elmúlni, bár rendszertelenek voltak. Volt ami két órán keresztül végig fájt, volt ami csak öt percig. Este tíz órakkor kezdődtek a húsz perces fájások, szóltam is az anyukámnak, hogy feküdjünk le aludni, mert lehet jön Kitti. Hajnali fél egykor keltem fel a tíz perces fájásokra és hivtam is Katát, hogy ma szülünk. Nagyon izgatott lettem, mert eljött az a nap amit egész életemben vártam, és persze kicsit féltem is tőle. Kata mondta, hogy várjunk kb. öt- hét perces fájásokig és utána jön ő is. Elég hamar olyan kettő körül már jött is, és úgy éreztem, hogy most már tényleg szülünk nemsokára. Reggel hat körül már négy perces fájásaim voltak, amiket én még mindig elég jól viseltem, és akkor elindultunk a kórházba.
Megvizsgáltak és mondták, hogy négy centire ki is vagyok kitágulva, amit mi is ennyinek gondltunk, szóval minden rendben volt. Befektettek a szobámba, bejött Kata is és hirtelen jöttek is a három perces fájások amik elég sokáig maradtak, és már azért ezek nem voltak kellemesek, de jó volt megélni.
Volt három mély pont amiken Kata segitett túl, ha Ő nincs nem birom ki fájdalom csillapitó nélkül. Az első még olyan öt centi körül volt és az első NST után, mert hanyatt fekve eléggé fájt, és tudtam, hogy ezután csak jobban fog, megbeszéltük, hogy nem kell és a következő fájás már nem is volt annyira fájdalmas. A második hét centi körül lehetett, ekkor már erősebbek voltak a fájások és gázt akartam kérni, de Kata mondta, hogy lehet, viszont azzal le kell feküdni míg használom, és tudtam, hogy úgy rosszabb, ezért mégsem kértem. A harmadik a vajúdás vége fele lehetett, de csak megemlitették a fekvést és tudtam, hogy nem a válasz rá. Így nem kellett fájdalomcsillapító.
Jöjjön a jó rész! Fantasztikus volt megélni a test természetes fájdalomcsillapitó hatását, és azt, hogy képes vagyok uralni a testem, és mégis közben átengedni magam az érzésnek, hogy hamarosan a karjaimban tarhatom Kittit! Körülbelül tíz óráig nem is fájt annyira, csak utána jobban, de tudtam azt hogy közel járunk.
Kittike nagyon ügyes volt, végig minden rendben haladt. Kata tudta, hogy mikor mire van szükségem, vagy épp nincs semmire. Az egész vajúdás alatt sokat ültem fittball labdán, és sokat járkáltam. A vége fele meg sokat guggoltam le, nekem ez esett a legjobban. A végén guggolás közben már nyomhattam kicsiket, és az egyik nyomásnál éreztem, hogy valami jön ki (vagy valaki) és szóltak a dokinak. Ő mondta, hogy a magzatburok teteje, és innentől beindult minden. ( Kérésre nem volt burokrepesztés a vajúdás alatt.)
Guggolva nyomhattam még párat, majd az ágyon megrepesztették a burkot, és aztán nyomtam még párat, és mentünk is a szülőszobára. Ekkor már alig fájt valami megint, mert jó érzés volt csak nyomni. A dokitól mindig kérdeztem, hogy hol járunk, és mennyit kell nyomni, és ő mondta is, hogy tíz perc és meglesz, és úgy is volt. Pontban 13.00-ra kint is volt Kitti!!!!! (2015.05.02.)
Volt gátmetszésem, ami egyáltalán nem fájt, és az összevarrása sem volt fájdalmas.
Fantasztikus élmény volt az egész szülésem, egy óra múlva mondtam is, hogy holnap újra csinálnám.
Lilla
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!